2012. október 28., vasárnap

Mátra őszi palettája





Főnök imád nosztalgiázni. Két hete volt a Vasas síszakosztály alakulásának 60 éves találkozóján. Haza jött és a lelke még napokig álmodozott. Nem is kellett sokáig várnom, egyik este jött a bejelentés, másnap túra a Mátrába. A fedő sztori az volt, hogy csipkebogyót fogunk gyűjteni. Hát persze.
Főnök térde ragyogó időt ígért, hajnalban ködlepte úton osontunk ki a városból.


Első állomásunk Mátrafüred mellett a Sás-tónál volt. A tó alacsony vízállású, leharcolt állapotban fogadott minket, mellette a kilátó viszont feújítva, ragyogó sárga színben pompázott. Főnök alaphelyzetben még csak nem is gondolna több száz lépcső megmászására, most gyanúsan lelkesen trappolt fölfelé az 50 m magas kilátócsúcsra. Tetején beindult a nosztalgia első hulláma. Részletesen megmutatta a 40 évvel ezelőtti edzések útvonalát, hegyre föl, hegyről le, indulási és érkező pontokat.


Második nekifutással feljutottunk a Kékesre. Millióan nyüzsögtek, főleg a büfék környékén. Gyorsan lerendeztük a kommersz fotót a csúcson és már ott is voltunk a lesikló pályánál.











Rengeteg történet volt a tarsolyában. Míg legyalogoltunk a sípályán, folyamatosan adomázott. Néhány kutya mellém szegődött és futott velem keresztül kasul a széles letarolt sávon.
Vissza a kocsiba és érdekes módon az út Mátraházára, a Honvéd üdülőbe vezetett, ahol annó a téli edzőtáborok voltak. Még a szoba ablakát is megmutatta!!!! Na, az a kakukkos óra az ebédlőben nem volt semmi! A szálloda 1933 óta, kívül belül tartja pompáját, elegáns épületei között a parkban napfürdőző vendégek élvezték az őszt.


Galyatetőn már senki nem csodálkozott, hogy parkoló csak a biatlonpálya mellett lehetett. Milyen érdekes, a pályagondnok természetesen régi sporttárs. Tőle tudta meg Főnök, hogy Mátraszentimrén leégett a Szlovák étterem, ahol hajdanán annyi isteni sztrapacskát ettek.


A biatlonpálya egy része az erdőben futott. Az őszi színek teljes repertoárja felvonult míg a csillagvizsgálóhoz értünk. Remek illatok csalogattak le az erdei útról. Nyúl, vaddisznó járt előttem, feltúrva az avarral fedett talajt. A biatlon lőpályája napra készen karban tartva, bejáratnál muskátlik virultak.

Kút-hegyen, áll a Háromfalu temploma. Tipikus magyar betegség miatt épült távol mindentől. Mátra három "szentes" faluja (Mátraszentistván, Mátraszentlászló és Mátraszentimre) nem jutott dűlőre, melyik faluban építsék fel a templomot. Az egri érsekség döntötte el a vitát, mindhárom falutól egyforma távolságra jelölte ki a helyét. Nesztek, gyalogoljatok!










A leégett Szlovák étterem szakácsa átigazolt Mátraszentlászlóra a Vöröskő étterembe, követtük őt.
Hűvös volt már, az ajtón belül meleg és álomillat várt. Az orrom rögtön beindult.
A megrendelt sztrapacska mennyei illatú volt, tetején apró aranyló pörc darabkák remegtek. Vizes tálkát sehol nem találtam, de a kóstolóba kapott töpörtyű kárpótolt mindenért. Főnök elégedetten nyugtázta, a mosdó tiszta, még egy pelenkázó is be volt állítva a sarokba.
Visszafelé Mátraszentimrén a kiváncsiság a  Szlovák étterem leégett maradványaihoz vezetett. Tényleg a földdel lett egyenlő.

Az öreg síléc, ami becsalt minket a Kemencés csárdába

Csavarogtunk a főutcán és ráakadtunk egy tünemény csárdára. Kemencés a neve. A név nem véletlen, a belső részben hatalmas kemence várta a téli hideg napokat. Bekéredzkedtünk egy kávéra. 600 éves parasztház fala kívül belül teleaggatva régi-régi falusi használati és dísztárgyakkal. Főnök a tulajdonossal gyorsan lebratyizott.
Visszafelé az autóhoz a tájházat zárva találtuk, csak az ablakon lehetett bekukucskálni.







Megmozdultak a falevelek, délutáni szellő jelezte az időváltozást. Beraktuk hátulra az üres csipkebogyós kosarat, beszálltunk az autóba és lassan felzárkóztunk az autópályán hazafelé araszoló kocsik közé.

http://www.facebook.com/totovalazuton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése