2012. október 13., szombat

Táncsics 1967






Na ez is megvolt! Röhej! Vén ember és mint egy gyerek úgy izgult.
Az elején kezdem. Ugye a facebook sok mindenre jó, köztük arra is, hogy rég elfelejtett emberek megtalálják egymást. Hát ez sikerült. Főnök addig addig tekergett a face-n, míg hirtelen tele lett az ismerősök oldala általános iskolai osztálytársakkal.
Egyiküknek kipattant az isteni szikra: ugyan már, ráérünk, nagyrészt nyugdíjasok vagyunk, talán össze kellene jönni 45 év után, nem a face-n lájkolni a poénokat.
Gondolatot tett követte, tavasszal Főnök besétált a vári Táncsics iskolába és addig addig lökte a sódert, míg megfűzte az iskola titkárát, hogy szedje össze az évfolyam névsort.



 



 











G-mail jelzett, megérkezett a lista. 135 ember, köztük pár olyan is, akinek a neve a face-n ezer találatot eredményezett. Elindult a kutatás. Főnök nem látott, nem hallott, az este mindig a laptop előtt találta és verte a billentyűket, fülén a mobilja. Volt aki senkiről nem tudott, volt aki tudott segíteni a kutatásban. Teljesen megszállottja lett a keresésnek, az esti sétákra mindig figyelmeztetnem kellett. Minden egyes új találat hatalmas kurjongatással lett nyugtázva, a lányok és én is arrébb húzódtunk.
Még a keresés kezdetén az egyik osztálytárs iszonyúan megizzasztotta. Nincs, nincs, eget földet felforgatott. Lányoktól külön nevet kapott: "Pistike". Otthon mindannyian őt keresték, izzottak a PC-k. Az osztályfotón már én is vakon odaböktem a fejére. Két hetes kutakodás után egyik este beléptünk az ajtón és főnök fején látszott, valami történt. Ünnepélyes bejelentés történt, Pistike megkerült. Hála az égnek, egy nyugodtabb estének néztünk elébe. Egyre sűrűbben csodálkoztam el, hogy erre az "őrültre" bíztam magam már 9 éve!
Több világrésszel állt kapcsolatban, az utolsó pillanatig próbálkozott, végül is 68-at megtalált.


Jelentkezett az ősz és elérkezett a nagy nap. Kirittyentettük magunkat, indultunk ismerkedni. Mint szervezők, kicsit előbb érkeztünk, azután beálltunk az iskola kapujába. Szállingózott a csapat, 38-an jöttek el a világ minden eldugott lyukából. Szorosan Főnök mellé álltam és érkeztek a nőktől a simik. Az imádat kölcsönös volt.
Öreg diákok emelkedett hangulatban próbálták meg elsőre eltalálni, hogy ki a másik. Amennyivel kevesebb lett a haj, annyival több a derékbőség. Végül is az arány maradt. Az iskolaudvaron hatalmas fotózkodás, és elindultak az emlékek. Érdekes, mindenki más történetet őrzött. Végig jártuk a földszintet, ki ki megtalálta a maga osztálytermét.
A suli bejárása után beültünk a Fortuna sörözőbe a Hess András téren. Attila, a főpincér rögtön hozta nekem a vizet, sőt vendége voltam egy zóna pörköltre. Főnök finnyás hasára is külön összedobott egy frissensültet. Tökéletes kutyabarát kocsma, ha lesz facebookom, Attilát bejelölöm!
 
Főnökéknek pár korsó sör, pohár bor és valamennyien úgy érezték, még mindig tinédzserek. Kiderült, nem volt olyan aki ne lett volna titokban szerelmes egy vagy két osztálytársába. Még volt időnk, nem akaródzott elválni, hát csavarogtunk egyet a régi utcákon. Remek séta volt, sok sarokkal és lámpaoszloppal. Főnök megmutatta, hogy honnan indult el az élet rögös útján.
Úgy gondoltam, ezzel vége, minden visszaáll otthon a régi kerékvágásba, de nem! Kezdődtek a fotó küldözgetések. Át megy, vagy nem megy át. Megkaptad, vagy nem sikerült megnyitnod. Ezt ő megkapta, én miért nem. Takarítsd ki a boxodat, vagy nem tudom elküldeni a maradék ötszáz képet. Az övé fotoshoppos, nem tudom letölteni. Nem jó formátum, használhatatlan, írd át.
Feladtam! És ezek 5 év múlva megint találkozni akarnak!
Még egy utolsó megjegyzés. Amennyiben ezt a blogot olvassa olyan elveszett osztálytárs, aki részt kíván venni a következő találkozón, könyörgöm nálam jelentkezzen!!! Imádom a családi nyugodt estéket, és megvédem őket!

http://www.facebook.com/totovalazuton
 

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy Totó megemlékezett erről a csodaszép és felejthetetlen napról.

    VálaszTörlés