2013. január 25., péntek

Havas világ




A meteorológia azt mondta, hogy esni fog a hó és így is lett. Esett. És esett csak esett. Vasadról szó sem lehetett, ilyenkor mit csinálunk? Előkaparjuk a jól bevált nosztalgiázást.












Széchenyi hegytől indultunk, besétáltunk a kisvonat végállomására. A kisebbik lány itt volt anno gyermekvasutas. A 10. csoport lurkói harcoltak a váltóval, lengették a zászlót. Kevés volt az utas, bámészkodók hada nézte a mozdony le és felkapcsolását. A jegykezelő bátran mellém állt egy fotó erejéig. A nosztalgia járgányt igazi gőzmozdony húzta, kéményéből dúsan sűrűn szállt a füst.






A vonat elpöfögött, besétáltunk az erdőbe. Ahogy beljebb haladtunk, úgy lett kevesebb a síelő és sétálgató túrista, a világ is egyre fehérebbé, csöndesebbé vált. A széles ágakat, oldalukra dőlt fák törzseit hó fedte, az apró vékony ágakon a jég tűhegyesen, szilánkosan csillogott. A hó ropogott főnökék csizmája alatt, keményen túrtam a havat, ahol nem volt kitaposva ösvény. Cinkék hada látogatta a madáretetőket, a mókus után meg sem kíséreltem a hajszát.


Csatakosan, átázva érkeztünk a János-hegyi kilátóhoz, itt már rengeteg kutya rohangált. Egyikünk sem kívánkozott fel a kilátó tetejére, futottam pár kőrt a kutyákkal a kilátó körül. Libegő büféje nyitva, tele átfagyott túrázóval. Óriási nyitott kandalló körül száradtak a vizes kesztyűk, sálak, kutyák, jó volt mellette melegedni, míg itták Főnökék a forral bort.
Balra tőlem az asztalnál egy család kicsomagolta a tízórait. Nagyon finoman közelítettem feléjük, farkcsóválva jelezve, hogy kizárólag a zsemle közé bújtatott szalámira tartok igényt.
És ekkor felcsattant az az undorító mondat: "Ne koldulj!" Mindig egy méterrel a cél előtt! Hogy utálom!
 Ilyenkor úgy tud nézni a Főnök, mintha előle oroznám el a falatot. Tökre megalázva üres gyomorral visszaültem a kandallóhoz.






Hátra volt még a sí és szánkópálya. Na ott volt élet! Millióan csúszkáltak a Normafánál a hegyoldalban. Rengeteg  ötlet volt a fenekek alatt: szánkó, deszka, tepsi, úszógumi, nylon zacskó, vagy csak egy karton papír. Sikoltozás keveredett a káromkodással, attól függően, milyen durva volt az esés.



Az út mellé telepített hóemberek között sorakoztak a kifőzdék, illatos sültkolbász, fánk és érdektelen sültgesztenye illata szállt a szélben. Itt persze megint csak nem álltunk meg, hogy odakuncsoroghassak valamelyik sültvirslit rágcsálóhoz, a kínok kínját kiállva vonszoltam magam tovább.
Régebbi tragédiák mementójaként fáknak támasztva szánkómaradványok, törött sílécek. Bosszúból egytől egyik megjelöltem.







Délután a nap pár percre kiverekedte magát, villantott egyet, majd átadta a terepet a hófelhőknek.Visszasétáltunk a kisvasúthoz, még egyszer megcsodáltuk a nosztalgia vonatot, szakadó hóesésben értünk haza.

http://www.facebook.com/totovalazuton





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése