2014. május 18., vasárnap

Kőbányai tájékozódási kupa 2014


Főnök fénykorában tájfutó volt, minden túránk alkalmával szembesülünk különböző sikertörténeteivel. Mi sem természetesebb, mint hogy egy olyan kis semmiséget, mint a Kőbányai tájékozódási kupát, tájoló nélkül is  kirázza a kisujjából. Naccságával vakon bíztuk rá magunkat.








Linda barátnőm velünk tartott, hozta a családját Marit Tibit. Kamara erdőnél volt a találkozó, legalább száz turista majszolta a sonkás szendvicsét a rajtra várva. Lindával hülyét kaptunk, melyikük elé telepedjünk le könyörgő szemekkel pár morzsa sonka reményében.

Kiosztották a rajtszámokat, térképeket a bejelölt pontokkal és fél tízkor ránk került a sor, indultunk. Három óránk volt tizenhat pont felkutatásához.







Főnök kilőtt ágyúgolyóként viharzott be az erdőbe, lobogtunk utána. Tíz perc után határozottan rámutatott egy csapásra, ott kell bemenni a susnyásba, ott a keresett pont. Hát nem ott volt! Naccsága találta meg a jelet jóval messzebb. Megvolt az első. Nyüzsgött az erdő, mindenhol kiáltások, csörtetések hangja.

A másodikat nem csak mi nem találtuk, gomolygó darázsfészekként kerengtek a versenyzők a titokzatos pont környékén, majd egymásután feladva, indultak a következő keresésére. Hm. Azt is Naccsága fedezte fel.








Főnök kezdte a magyarázkodást, nem hozott tájolót, nem gondolta, hogy ennyire mélyen elrejtik a jelzéseket, szóval jött a blabla... annyira, hogy a térképet is elhagytuk. Azért az meglett.









Az ötödik  pontnál összetalálkoztunk Lindáékkal. Linda rettenetesen nézett ki, szőrén csimbókokban lógott a sár, jómagam is hasonló gondokkal küszködtem. Úgy döntöttünk, még két pontot előkerítünk, de az időjárás közbeszólt.

Egyiket Mari megtalálta, aztán leblokkoltunk egy fa alatt, mert az eső szakadni kezdett. A fanatikus versenyzők még ebben az időben is küzdöttek a pontokért, mély sárban tapicskolva átázva futottak versenyt az idővel.






Amint enyhülni kezdett az eső, indultunk vissza a rajt helyhez, három órán belül kellett beérnünk. Hegyről lefelé érdekes volt a csúszós saras csapáson lavírozni, Naccsága hatalmasat esett, fenéken érkezett az elágazáshoz.






Beértünk. A tizenhat pontból hatott találtunk meg, ez 640 pontot ért, irtó büszkék voltunk.
Hazáig az utat a kocsiban egy ócska rongyba bugyolálva tettem meg, otthon várt a zuhany, utána a kis kosaram.



http://www.facebook.com/totovalazuton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése